6.Chapter

Hello, Shawty!

Elmondhatom, hogy megírtam a leghosszabb részt! Köszönöm a 900+ látogatót:) Új modul!

Jó olvasást!

xoxo

*

Grace Johnson:

Reggel nagy kiabálásra ébredtem. A csukott ajtón keresztül csak Drew hangját ismertem fel.

Egy idegen volt a vitatárs. Számomra. A kíváncsiság hajtott. Így magamra húztam Bieber pólóját és gyorsan szedtem a lépcsőfokokat lefelé. Mikor megláttam a fazont a pisztollyal megdermedtem és inkább tovább hallgatóztam a lépcsőnél. Nem hallottam tisztán minden szót,de az igencsak nagyot ütött a fülemben mikor azt mondta ' A lányt , vagy fejbe lőlek Bieber! ' . Nem hagyhattam , hogy Drewnak baja essen , így besétáltam a 'csata' helységébe .

-Á! Pompás – tekintete köztünk landolt a fickónak.

-Drew! Mégis mi folyik itt? - szívem a torkomban dobogott, talán még sem volt ez annyira jó ötlet.

-Csillagom, te most szépen velem jössz- a férfi a kezemhez nyúlt és kitépett a házból közben a fegyver Drewra volt szegezve , így jobbnak láttam nem ellenkezni.

Itt ott egy két könnycsepp folyt végig az arcomon. Csak Drewt néztem .Néztem ,de hiába ő még mindig ott állt. Ott állt , de nem mozdult. Azt hittem ennél többet érek neki. Nem ellenkeztem beültem az autóba. Egész úton a hangom szava elállt. Nem szóltam . Nem is mertem szólni .

Ki tudja mire nem lenne képes ez az őrült. Csak egyenes háttal magam elé bambulva néztem .Az utat pásztáztam ,jobban mondva a csíkokat ott az út közepén.

Le lassított az autó , majd a motor bőgése is leállt. Egy erdőnél voltunk . A pasas aki Mr.Johnson volt a kezembe nyomott egy sálat amit a szemem köré kellett tekernem. Hosszas autókázás után ismét leállította a járműt . Kiszálltunk . A sálat óvatosan, de magabiztosan tekertem le a szemem elől. A régi rossz faházra terelődött figyelmem. Nem kellett sok idő a lábunk megindult, majd álljt parancsolt az ajtó előtt. Mikor beléptem egy szoba került elém abból egy ajtó nyílt a fürdőszobára.

A faalapanyag nagyon tetszett hisz mindig is jobban szerettem,azt ha valami természetes. Persze a fejemből nem kászálódott ki a gondolat. Csak is Drew járt az eszemben és valahányszor rá gondolok könnyfátyol lepi el a szemem. Hiányzik hiszen már két hónapja, hogy 'vele' vagyok. Nincs anyám, az apám nem ismerem. Egyedül maradtam. Egyedül ebben a hatalmas világban.

Csak álltam és bambultam magam elé,mire David felszólalt,hogy mennie kell. Kicsit megkönnyebbültem a jelenléte iszonyatosan nyomasztó volt már. Mikor kilépett az ajtón jobban szemügyre vettem a kis 'otthont' .Első utam az ágy volt , ami vasból készült . A paplan és a párna frissen lett rajta felhúzva az illata mesésnek nevezhető, mintha tudták volna ,hogy engem ide fog hozni a sors. A szekrény öreg és régi volt felületét por lepte. A porszemeket csodásan ki lehetett tapintani. A szekrény ajtaját kinyitva három dobozt pillantottam meg. Ebből csak kettőn véltem címzést. A fürdőszobába csak belestem. Egy zuhanyt egy mosdókagylót és egy vécét lehetett észre venni. Vissza sétáltam az ágyhoz, majd ledőltem rá. Aludni akarok , mert talán így kimegy a fejemből Drew. Lehunytam szemeim, de az álommanók nem igazán akartak eljönni így csak tovább kattogott az agyam. A szekrényhez mentem és kiszedtem belőle a 'család' címzésű dobozt, majd az ágyra borítottam. A dobozban semmi családos kép csak papírok. Vissza battyogtam a szekrényhez és kiszedtem még egy dobozt a háromból. Ebben ruhák voltak .Engem mégis a harmadik érdekelt a legjobban az elejétől fogva, úgy mondván a 'nevetlen'. A doboz füleit felhajtottam. A szemem elkerekedett. A doboz fülecskéjén az én nevem pihent. A doboz mondván üres volt csak egy könyvet rejtegetett ott lent a mélyben. Kiszedtem a doboz fenekéről a könyvet. Szép borítása volt. Szép bíboros, átforgattam és csodálva láttam, hogy kézzel írott. Leültem az ágyra , majd a hátam a vastámlának döntöttem a lábaimat pedig felhúztam pont úgy, hogy szememmel szemben a térdem legyen. A könyvet kezemben pihentettem neki döntve a combomnak. Kinyitottam és hitetlenkedve néztem , hogy egy naplóra akadtam . Az illető írása finom szépen formált és ívelt betűk és ahogy látom elég választékos.

-részlet a naplóból-

Sarah Ross naplója amit lányának szán.

Kedves naplóm/lányom,hol kezdjek bele? Talán az apukáddal való megismerkedésemmel?

Az egy esős napon volt. A textil kabátomon csak úgy kopogott a hideg eső a szemem már szinte csak esőt látott. Talán pont ezért szaladtam bele Davidbe. Kedvesnek tűnt az ismeretlen, az arca, mint egy angyalé. A hangja bársonyos volt. Azonnal beleszerettem mondhatni első látásra,de te bizonyára ezt tudhatod milyen ez az első látásra szerelem dolog! Apáddal megígértettem ,hogy csak akkor vedd kezedbe ezt a kézzel írott csodát, ha 16 elmúlsz!

Tehát pont belerontottam. Bocsánatot kértem,majd kikerültem és tovább indultam, de egy kéz visszahúzott .David volt az. Megkérdezte lenne-e kedvem teázni vele egyet. Persze azonnal bele mentem. Az aznapi délutánt együtt töltöttük. Teáztunk,moziztunk,sétáltunk a parkba. Ez volt az első találkozásunk az apukáddal .Aztán sorra történtek a dolgok. Egy hónap után megkérte a kezem. A szerelem vak ezt tudd!Nem csakhogy vak, de el is vakít.

A kezem egy Cadillac hátsó ülésén kérte meg fehér öltönyben .Életem legboldogabb napjainak lehet mondani ezt az időszakot. Utána történt az, hogy teherbe estem veled. Veled te kis piszmogó álomszuszék! A babavárás közben megismerkedtünk egymás családjával. S mikor végre a kilencedik hónapba léptem éreztem, hogy itt az idő. A kórházba rohantunk és türelmetlenül vártuk érkezésed. A nevedben nem voltam biztos, de mikor megláttam az arcod nem kellett rajta sokat gondolkodnom . Az szülésznőnek is egyöntetűen válaszoltam, hogy Grace Johnson.

Miután hazavittünk boldog hónapokat éltünk meg addig amíg apád meg nem találta a régi 'cimboráit'. Újra a játék fogságába került a pénzt elkaszinózta és ismét lettek potya emberei.

-részlet a naplóból/vége-

A szívembe nagy kő csapott és a levegőt sem tudtam egyenletesen venni. Lehet, hogy ez a David Johnson az apám? Ez a Sarah Ross pedig az anyám ? Kérdések cikáztak a fejembe. Összetörtem teljesen. A kis 'könyvet' a párna alá tettem. Fejem az párnára hajtottam, majd utat engedtem a könnyeknek. Álomba sírtam magam, de a gondolat az álmomban sem hagyott szabadulni. A kérdésem csak az volt, MIÉRT ?