Hello, Shawty!
Elmondhatom, hogy megírtam a leghosszabb részt! Köszönöm a 900+ látogatót:) Új modul!
Jó olvasást!
xoxo
*
Grace Johnson:
Reggel nagy kiabálásra ébredtem. A
csukott ajtón keresztül csak Drew hangját ismertem fel.
Egy idegen volt a vitatárs. Számomra.
A kíváncsiság hajtott. Így magamra húztam Bieber pólóját és
gyorsan szedtem a lépcsőfokokat lefelé. Mikor megláttam a fazont
a pisztollyal megdermedtem és inkább tovább hallgatóztam a
lépcsőnél. Nem hallottam tisztán minden szót,de az igencsak
nagyot ütött a fülemben mikor azt mondta ' A lányt , vagy fejbe
lőlek Bieber! ' . Nem hagyhattam , hogy Drewnak baja essen , így
besétáltam a 'csata' helységébe .
-Á! Pompás – tekintete köztünk
landolt a fickónak.
-Drew! Mégis mi folyik itt? - szívem
a torkomban dobogott, talán még sem volt ez annyira jó ötlet.
-Csillagom, te most szépen velem
jössz- a férfi a kezemhez nyúlt és kitépett a házból közben
a fegyver Drewra volt szegezve , így jobbnak láttam nem ellenkezni.
Itt ott egy két könnycsepp folyt
végig az arcomon. Csak Drewt néztem .Néztem ,de hiába ő még
mindig ott állt. Ott állt , de nem mozdult. Azt hittem ennél
többet érek neki. Nem ellenkeztem beültem az autóba. Egész úton
a hangom szava elállt. Nem szóltam . Nem is mertem szólni .
Ki tudja mire nem lenne képes ez az
őrült. Csak egyenes háttal magam elé bambulva néztem .Az utat
pásztáztam ,jobban mondva a csíkokat ott az út közepén.
Le lassított az autó , majd a motor
bőgése is leállt. Egy erdőnél voltunk . A pasas aki Mr.Johnson
volt a kezembe nyomott egy sálat amit a szemem köré kellett
tekernem. Hosszas autókázás után ismét leállította a járműt
. Kiszálltunk . A sálat óvatosan, de magabiztosan tekertem le a
szemem elől. A régi rossz faházra terelődött figyelmem. Nem
kellett sok idő a lábunk megindult, majd álljt parancsolt az ajtó
előtt. Mikor beléptem egy szoba került elém abból egy ajtó
nyílt a fürdőszobára.
A faalapanyag nagyon tetszett hisz
mindig is jobban szerettem,azt ha valami természetes. Persze a
fejemből nem kászálódott ki a gondolat. Csak is Drew járt az
eszemben és valahányszor rá gondolok könnyfátyol lepi el a
szemem. Hiányzik hiszen már két hónapja, hogy 'vele' vagyok.
Nincs anyám, az apám nem ismerem. Egyedül maradtam. Egyedül ebben
a hatalmas világban.
Csak álltam és bambultam magam
elé,mire David felszólalt,hogy mennie kell. Kicsit megkönnyebbültem
a jelenléte iszonyatosan nyomasztó volt már. Mikor kilépett az
ajtón jobban szemügyre vettem a kis 'otthont' .Első utam az ágy
volt , ami vasból készült . A paplan és a párna frissen lett
rajta felhúzva az illata mesésnek nevezhető, mintha tudták volna
,hogy engem ide fog hozni a sors. A szekrény öreg és régi volt
felületét por lepte. A porszemeket csodásan ki lehetett tapintani.
A szekrény ajtaját kinyitva három dobozt pillantottam meg. Ebből
csak kettőn véltem címzést. A fürdőszobába csak belestem. Egy
zuhanyt egy mosdókagylót és egy vécét lehetett észre venni.
Vissza sétáltam az ágyhoz, majd ledőltem rá. Aludni akarok ,
mert talán így kimegy a fejemből Drew. Lehunytam szemeim, de az
álommanók nem igazán akartak eljönni így csak tovább kattogott
az agyam. A szekrényhez mentem és kiszedtem belőle a 'család'
címzésű dobozt, majd az ágyra borítottam. A dobozban semmi
családos kép csak papírok. Vissza battyogtam a szekrényhez és
kiszedtem még egy dobozt a háromból. Ebben ruhák voltak .Engem
mégis a harmadik érdekelt a legjobban az elejétől fogva, úgy
mondván a 'nevetlen'. A doboz füleit felhajtottam. A szemem
elkerekedett. A doboz fülecskéjén az én nevem pihent. A doboz
mondván üres volt csak egy könyvet rejtegetett ott lent a mélyben.
Kiszedtem a doboz fenekéről a könyvet. Szép borítása volt. Szép
bíboros, átforgattam és csodálva láttam, hogy kézzel írott.
Leültem az ágyra , majd a hátam a vastámlának döntöttem a
lábaimat pedig felhúztam pont úgy, hogy szememmel szemben a térdem
legyen. A könyvet kezemben pihentettem neki döntve a combomnak.
Kinyitottam és hitetlenkedve néztem , hogy egy naplóra akadtam .
Az illető írása finom szépen formált és ívelt betűk és ahogy
látom elég választékos.
-részlet a naplóból-
Sarah Ross naplója amit
lányának szán.
Kedves
naplóm/lányom,hol kezdjek bele? Talán az apukáddal való
megismerkedésemmel?
Az egy esős napon
volt. A textil kabátomon csak úgy kopogott a hideg eső a szemem
már szinte csak esőt látott. Talán pont ezért szaladtam bele
Davidbe. Kedvesnek tűnt az ismeretlen, az arca, mint egy angyalé. A
hangja bársonyos volt. Azonnal beleszerettem mondhatni első
látásra,de te bizonyára ezt tudhatod milyen ez az első látásra
szerelem dolog! Apáddal megígértettem ,hogy csak akkor vedd
kezedbe ezt a kézzel írott csodát, ha 16 elmúlsz!
Tehát pont
belerontottam. Bocsánatot kértem,majd kikerültem és tovább
indultam, de egy kéz visszahúzott .David volt az. Megkérdezte
lenne-e kedvem teázni vele egyet. Persze azonnal bele mentem. Az
aznapi délutánt együtt töltöttük. Teáztunk,moziztunk,sétáltunk
a parkba. Ez volt az első találkozásunk az apukáddal .Aztán
sorra történtek a dolgok. Egy hónap után megkérte a kezem. A
szerelem vak ezt tudd!Nem csakhogy vak, de el is vakít.
A kezem egy Cadillac
hátsó ülésén kérte meg fehér öltönyben .Életem legboldogabb
napjainak lehet mondani ezt az időszakot. Utána történt az, hogy
teherbe estem veled. Veled te kis piszmogó álomszuszék! A
babavárás közben megismerkedtünk egymás családjával. S mikor
végre a kilencedik hónapba léptem éreztem, hogy itt az idő. A
kórházba rohantunk és türelmetlenül vártuk érkezésed. A
nevedben nem voltam biztos, de mikor megláttam az arcod nem kellett
rajta sokat gondolkodnom . Az szülésznőnek is egyöntetűen
válaszoltam, hogy Grace Johnson.
Miután hazavittünk
boldog hónapokat éltünk meg addig amíg apád meg nem találta a
régi 'cimboráit'. Újra a játék fogságába került a pénzt
elkaszinózta és ismét lettek potya emberei.
-részlet
a naplóból/vége-
A
szívembe nagy kő csapott és a levegőt sem tudtam egyenletesen
venni. Lehet, hogy ez a David Johnson az apám? Ez a Sarah Ross pedig
az anyám ? Kérdések cikáztak a fejembe. Összetörtem teljesen. A
kis 'könyvet' a párna alá tettem. Fejem az párnára hajtottam,
majd utat engedtem a könnyeknek. Álomba sírtam magam, de a
gondolat az álmomban sem hagyott szabadulni. A kérdésem csak az
volt, MIÉRT ?